„Ha biztonságba akarsz helyezni valamit, a Gringottsnál jobb helyet nem találsz – na jó, Roxfort talán még jobb.”

-         Rubeus Hagrid

Bemutatás

Ahol az Abszol út majdnem találkozik a Zsebpiszok-közzel, ott áll az impozáns, hófehér márványépület: a Gringotts Varázslóbank. Az összes többi üzlet fölé tornyosul, és ijesztő nagysága talán hozzájárul, hogy a brit varázslók és boszorkányok itt tartják pénzüket és más értékeiket a mély, föld alatti széfekben. A széfeket igen szigorúan őrzik, Hagrid szavaival élve „bolond, aki megpróbálja kirabolni.”

Az évszázados bankban koboldok dolgoznak, és egyedül ők ismerik a föld alatti tárnák titkos útjait, átjáróit és lényeit, ezzel hozzájárulva a még nagyobb biztonsághoz. A koboldoknak van egy kódexe, mely kötelezi őket, hogy hallgassanak a bank titkairól, és ha ezt nem tartják be, nem csak a kódexet szegik meg, de egyenesen árulást követnek el.

Felröppent a pletyka, hogy minisztersége idején Cornelius Caramel át akarta venni az irányítást a bank fölött, de ahogy azt a Hírverő is megírta, ebből egy szó sem igaz.

Belépés és előcsarnok

Az Abszol útról egy sor fehér lépcső vezet a bank bronz ajtajához. Az ajtó két oldalán egy-egy vörös-arany egyenruhás kobold áll, bár a háború alatt e lényeket varázslók helyettesítették. Ez a Gringotts bejárata, ami egy kis átjáróba, egy ezüst ajtóhoz vezet. Itt látható a kis versike:

Lépj be, vándor, de vigyázz:

Nem csak kincset rejt e ház.

Ha csak vinnél, de nem hozol,

Fejedre csak bajt halmozol.

Ki idegen kincset áhít,

Annak e hely csapdát állít.

Add fel tolvaj, ne légy dőre,

Varázslat e kincsek őre.

Ez az ajtó – szintén koboldok által őrzött – egy nagy márványterembe vezet, ahol száznál több kobold ül magas asztaloknál. Innen megszámlálhatatlanul sok ajtó nyílik, és ezekből legalább egy a széfekhez vezet.

A Gringotts Széfjei

Ellentétben a fényes és pazarlóan gyönyörű márvány előcsarnokkal, a széfekhez vezető út kőből épült, és halvány fáklyafény világítja meg. Mindenfelé sínpárok futnak, rajtuk csillék haladnak a koboldok irányítása alatt. Ezek a csillék mélyen a föld alá viszik az ügyfeleket, ahol a széfek húzódnak. A csilléken csak egy sebesség van – gyors -, melyet Hagrid nem talál túl kellemesnek, bár gyönyörű kilátás nyílik a hatalmas tárnákra és a mindenfelé lógó sztalaktitokra és sztalagmitokra. A sínek behálózzák az egész földalatti barlangot, lehetővé téve hogy bárhonnan bárhová el lehessen jutni.

Maguk a széfek különböző nagyságúak és különböző szigorúsággal őrzöttek. A legnagyobb és legszigorúbb védelem alatt álló kamrák a legrégibb varázslócsaládokéi és a felszín alatti legmélyebb tárnákban bújnak meg. A felszínhez közelebb lévő széfek kisebbek és kevésbé őrzöttek – elég hozzájuk mondjuk egy kulcs ahelyett, hogy egy kobold érintésére lenne szükség. Néhány széfről többet is tudunk:

• Weasleyék széfje valószínűleg feljebb van, mint Harryé. Mikor Harry meglátogatja, az egész üreg csak néhány sarlót és egy galleont tartalmaz, melyet Mrs. Weasley mind magával visz.
• Harry széfje apró kulccsal nyílik, és valahol közepes mélységben található. Elég hosszan kellett hozzá utazni, bár nem olyan sokáig, mint a 713-as kamrához, ahol a bölcsek kövét őrizték.
• A 713-as széf, melyben csak a bölcsek köve volt, mikor Harry ott járt Hagriddal. A széf meglehetősen mélyen található, és egy kobold érintése szükséges a nyitáshoz.
• A 711-es széf, Sirius Blacké; innen utalja át a pénzt a Harrynek vásárolt Tűzvillámra. A tény, hogy olyan közel van a 713-ashoz, feltételezni engedi, hogy hasonlóan szigorúan őrzött, mivel „szép kupac arany” van benne.
• A Lestrange-család széfjét még a 713-asnál is jobban őrzik – egy sárkány áll a bejárat előtt, és az ajtó nyitásához nem csupán egy koboldujj, hanem egy egész tenyér szükséges. Odabent jó adag arany húzódik meg páncélok, műtárgyak és bájitalok mellett – nem is beszélve Hugrabug kelyhéről amit Harry ellop.
• Traversnek olyan széfje van, amelyhez kulcs kell, mert nála van, mikor belebotlik Hermionébe.

A széfbe való belepésre vonatkozó szabályok meglehetősen furcsák. Láttunk varázslókat, akiknek a személyazonosságukat kellett igazolni, vagy fel kellett mutatni a széf kulcsát, bár Molly és Bill simán ki tudnak venni némi pénzt Harry kamrájából. Talán van valami bűbáj, ami arra kényszeríti az illetőt, hogy a kivett aranyat jogos tulajdonosához juttassa. De ha így is lenne, ez sem magyarázná, hogy sikerült Siriusnak Csámpást küldeni, hogy rendelje meg Harry számára a Tűzvillámot, és főleg átutalni az aranyat a 711-es széfből, mikor éppen gyilkosságért körözött szökevény volt.

Úgy tűnik, csak egyenes ági leszármazottak között öröklődhet egy széf; Dumbledore elmondta Harrynek, hogy Sirius halála után, mivel a férfinek nem volt gyermeke, a széfet kiürítették, és tartalmát Harryéhez adták, ahelyett hogy a fiú a széfet is megkapta volna.

Biztonság

Amikor először járunk a Gringottsban, Harry hall egy pletykát, miszerint a fontosabb széfeket sárkányok őrzik – egy pletyka, aminek igazságtartalmáról a fiú személyesen győződik meg. Emellett még sok más tényező gondoskodik az itt őrzött javak biztonságáról. Például:

• Koboldok állnak minden ajtónál.
• A széfek akár több száz kilométer mélyen is lehetnek, valamint az egész földalatti rész átjárók, csatornák és sínpárok labirintusa.
• A kisebb jelentőségű széfekhez kulcs kell, a fontosabbakhoz pedig egy kobold érintése. Ha bárki más ezzel próbálkozna, az ajtó egyszerűen beszippantaná.
• Ha tolvajok törnek be, rögtön aktivizálódik az ellenük felállított vízesés, ami elmos minden bűbájt amit az illetők magukra szórtak, a csille pedig magától leugrik a sínről.
• A széfeket őrző sárkányokat csak egy külön erre kitalált műszerrel lehet leszerelni – kelts vele zajt, te pedig spurizz a széfbe!
• Bizonyos széfeken olyan átkok ülnek, melyek elősegítik, hogy ha tolvajok érnek hozzá bármihez, az megégeti őket, és sokasodik – szétégetve, összezúzva vagy megfojtva az illetékteleneket.
• A széfekben lévő értéktárgyakon nem fog a begyűjtő-bűbáj.

A háború idején más szabályok is érvénybe léptek:

• Az ajtóknál álló koboldokat érzékelőkkel felszerelt varázslók állnak – az ötlet nem teljesen volt jó, ha figyelembe vesszük Arkie Philpottot, akinek az érzékelőjét feldugták a…. öhm… hagyjuk….
• A Gringottsba figyelmeztetések érkeztek betörőgyanús varázslókról, ellopott pálcákról, stb.
• Még jó néhány biztonsági intézkedés érvénybe léphetett, mert Bill Weasley szerint vagy öt órába telik, míg valaki eljut a széfjéhez.

Betörések

Csupán két betörésről tudunk, bár úgy látszik, több is megesett a történelem során. Az első (amiről tudunk) 1991. július 31-én történt, amikor Mógus – Voldemort parancsára – behatolt a 713-as széfbe, hogy ellopja a bölcsek kövét. Mégsem tűnt el semmi, mert Hagrid aznap délelőtt ürítette ki a kérdéses kamrát.

A második betörés sokkal sikeresebb volt, és 1998 májusában történt. Hermione százfűlé-főzet segítségével Bellatrix Lestrange külsejét vette fel, és bár rögtön gyanús koboldok csapata szegődött a nyomába, ő, Harry, Ron és Ampók a láthatatlanná tévő köpeny, néhány konfúziós bűbáj, imperius és kábító átok segítségével ellopta Hugrabug serlegét a Lestrange-széfből, majd az ajtót őrző sárkány hátán elmenekültek, romokban hagyva a fél bankot maguk után.

Munkalehetőségek a Gringottsban

Úgy tűnik, a Gringottsban számos állás vár arra, hogy a varázslók betöltsék. Bár a koboldok mindenhol ott vannak, ők inkább a háttérben tevékenykednek. Bill Weasley átoktörőként dolgozott az egyiptomi sírok között, rejtett kincseket keresve, miután elhagyta Roxfortot. Ezt a munkát így jellemezték egy szórólapon:

„Szereted a nagy utazásokat, a kalandot, és vonz a veszélyarányos részesedés a talált kincsekből? A Gringotts Varázslóbank fantasztikus lehetőségekkel kecsegtető külföldi munkát ajánl mindazoknak, akiket érdekel az átoktörői munka!”

Mikor segíteni akart a Főnix Rendjének, Bill Angliában irodai munkát kért, hogy közelebb legyen az itthoniakhoz. Ugyanebben az évben Fleur Delacour is munkát vállalt, hogy fejlessze a nyelvtudását, bár csak részmunkaidőben. Valószínűleg egy 24 órás varázslók alkotta biztonsági szolgálat is van, hiszen azonnal rohantak mikor kiderült, hogy betörtek a Lestrange-széfbe.