Kitaláltuk valaha, hogy milyen nyelven folyik az oktatás a Durmstrang Intézetben? A Beauxbatons-ban valószínűleg a francia a tanítási nyelv, s bár a „Durmstrang” eléggé németesen hangzik, a Durmstrang tanulói mind valamilyen szláv népcsoportból származnak, legjobb tudomásunk szerint.

Másrészt, a német továbbra is afféle „lingua franca” sok Kelet-Európai országban; ez még megmaradt abból az időből, mikor a legtöbb városban és faluban németül beszéltek, szlovákul, románul és magyarul. Hosszú ideig, egészen a II. világháború végéig a német volt az egyik leginkább beszélt világnyelv, és ismerete mind a mai napig rendkívül hasznos – legalább annyira, mint az angolé.

Azok a Durmstrangos tanulók, akiknek ismerjük a nevét, afféle szlávos-oroszos hangzásúak (persze ez semmit nem jelent, elvégre az emberek annyi felé vándoroltak, hogy jóformán mindenféle nemzetiség mindenhol megtalálható, Amerika a legjobb példa rá), tehát a használt nyelv valószínűleg valamilyen szláv csoportba tartozik. Ezek a nyelvek bizony nem egyszerűek (példának lássuk a lengyelt, az oroszt vagy a cseh-t), ezért a felvételi eljárás során bizonyára kötelezik a diákokat, hogy az adott nyelvet legalább olyan szinten megtanulják, hogy megértsék a tananyagot, és részt vegyenek az órai munkában, akár borzalmas akcentussal is.

A Durmstrangot valószínűleg Roxforttal egyidőben német (vagy németül beszélő) varázslók alapították, de mostanra, köszönhetően a mugli politikának, talán az oktatásnak már köze sincs az eredeti nyelvhez. A múltban talán Roxfortnak is voltak ilyen problémái, hiszen valószínűleg 1066 előtt alapították; ha egyszer vannak tanulók, akik kelta nyelven beszélnek, mások óangolul, norvégul vagy épp valamilyen normann-francia nyelvjárásban járatosak, és mind betömörülnek egyetlen iskolába, muszáj kiválasztani egy nyelvet, amit mindenkinek meg kel tanulni. Abban az időben az oktatás feltehetően latinul folyt, akárcsak a monostori iskolákban.