„Ha a szüleim látnák, mire használjuk a házukat, hát... sejtheted, mit szólnának, gondolj csak anyám portréjára.”
- Sirius Black
Bemutatás
London északnyugati részében, húszpercnyi sétára a King’s Cross Pályaudvartól rejlik a Grimmauld tér 12. Feltérképezhetetlen és Fidelius-bűbáj védi, ezért csak a kiválasztott kevesek számára látható. Bár a mugli szomszédok az épület létezéséről mit sem sejtenek, az hosszú éveken át adott otthon a Black-családnak – a legősibb aranyvérű családok egyikének, akik oly büszkék nemes származásukra.

Történelem
Sirius és Regulus itt nőttek fel szüleikkel, Orionnal és Walburgával. Sirius megszökött otthonról, mikor tizenhat éves volt, valamikor 1976 körül, Regulus és Orion pedig meghaltak néhány évvel később, 1979-ben. Így maradt egyedül a házban Walburga, egyetlen társasága Sipor, az öreg házimanó. 1985-ös halála után a ház egyetlen élő örökösére, Siriusra szállt, akit bár eltüntettek a családfáról, szemmel láthatólag nem zártak ki az örökségből. Mivel Azkabanban volt, a családi otthon tíz évig üresen állt, és csupán Sipor nézett utána a dolgoknak, bár mára ő is megbuggyant kissé.
Mikor Voldemort 1995-ben visszatért és a Főnix Rendje újra összeállt, Sirius felajánlotta a Grimmauld tér 12-t mint főhadiszállást. Bár a ház akkor már egy erősen elhagyatott épületre hajazott, a Rend tagjai boldogan költöztek be és pakolták a Fidelius-bűbájt a többi védelmi varázslat tetejére. A ház valóban elég rossz formában volt, így hát Harry, Sirius és a Weasley-család azzal töltötte a nyár nagy részét, hogy lakhatóvá tegye a főhadiszállást – a sok próbálkozás ellenére még mindig maradt tennivaló.
Sirius 1996-os halálát követően a Rend elhagyta a házat abban a félelemben, hogy a tulajdonjog tovaszállt Sirius unokatestvérére, Bellatrix Lestrange-re; idővel kiderült, hogy Sirius a végrendeletében Harryt jelöli meg örököseként, és áldását adja a Rend újbóli beköltözésére.
1997-ben mégis elhagyták az épületet abban a hiszemben, hogy Perselus Piton elárulta Dumbledore-t – távozásuk végleges volt, és csak a Piton-ellenes védőbűbájok maradtak utánuk. Annak ellenére, hogy attól féltek, Piton bejuthat a házba, Harry Potter, Ron Weasley és Hermione Granger hosszú heteket töltöttek ott nyáron és ősszel, mikor a Mágiaügyi Minisztérium emberei elől rejtőztek. Ez egész jól működött, míg be nem törtek a minisztériumba, ahonnan aztán menekülés közben véletlenül magukkal hozták a halálfalót Yaxley-t. Mivel így őt is bevonták a Fidelius-bűbáj védelme alá, a trió kénytelen volt elhagyni a házat legalább Voldemort 1998-as bukásáig.
Bár nem tudjuk, mi történt a Grimmauld tér 12-vel a nagyúr eltűnte után, lehetséges, hogy Harry és Ginny Potter ide tértek vissza, hogy felneveljék a gyerekeiket,
Biztonsági varázslatok
Mikor a Főnix Rendje a Grimmauld tér 12-t választotta főhadiszállásnak, a házra az összes ismert védelmi bűbájt rárakták. Más varázslatok mellett a hely feltérképezhetetlen, vagyis csak varázslók léphetik át a küszöböt, a bejárati ajtón pedig olyan igék ülnek, melyek csak akkor engednek be bárkit, ha az megérinti az ajtót a varázspálcájával. A házat Fidelius-bűbáj védi, amely még a varázslókat sem engedi be, amíg a ház titokgazdája el nem mondja nekik hol van az adott épület. A Grimmauld tér titokgazdája Albus Dumbledore volt egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig, minek utána titokgazdává vált minden egyes ember, akinek a varázsló egykor elmondta a titkot.
Dumbledore halála után Mordon felállított néhány bűbájt, melyek Pitont hivatottak távol tartani: nyelvcsomó-átkot és egy porból felemelkedő Dumbledore-figurát, ami addig közelít a behatoló felé, míg az el nem mondja, hogy nem ő ölte meg Dumbledore-t.
Főbejárat
Mikor egy olyan varázsló közelíti meg a Grimmauld tér 12-t, aki tudja, merre keresse, a feltűnő ház arrébb tolni látszik mugli szomszédait. Kopott lépcsősor vezet a bejárati ajtóig. Az ajtón tekeredő kígyót formázó ezüst kopogtató fityeg, kulcslyuk vagy kilincs nincsen, hiszen a bejáratot csak varázslat nyitja. Ennek ellenére csengő azért akad – erős, fülsértő hangjával rendszeres felébreszti Walburga Black odabent függő portréját. Mikor valaki elmegy, az épület eltűnik a háta mögött, amint az illető eléri az utcát.
Földszint
A bejárati ajtó egy hosszú folyosóra nyílik, melyet olajlámpák és egy menyezeti csillár világít meg. Egykoron fényesen megvilágított folyosó lehetett a családtagok portréival, ám Harry érkezésekor a falakról már válik le a tapéta és a szőnyeg is poros, használt, mindenfelé pókhálók éktelenkednek. A legfőbb festmény (bár függöny takarja) Walburga Blacket ábrázolja, Eternifix ragasztóbűbájjal a falhoz erősítve, ami nem is lenne akkora baj, ha a hölgy nem kezdene teli torokból üvölteni, ahányszor csak a „mocskos sárvérűek” felverik álmából. Az előszoba dekorációi jórészt kígyó-formákból állnak, bár akad egy troll-láb esernyőtartó is, melyet Tonks előszeretettel borogat föl.
Az előszoba egyik oldalán étkező húzódik, ahol vitrinben állnak a Black-család porcelánjai a família címerével díszítve. Amikor a ház elhagyatottan állt, kedves, teáscsésze méretű pókok költöztek be ebbe a szekrénykébe; Harry, Sirius és Weasley-ék kilakoltatták őket a takarító hadjárat során, bár Ron nem segédkezett túl lelkesen.
Alagsor
Az előszoba távoli végében nyíló ajtó mögött egyenes kőlépcső vezet az alagsor és a konyha felé. Bár nem olyan hatalmas, mint a ház többi része, a konyha még így is meglehetősen tágas, barlangszerű helység, meleg kandallóval a falnál. A mennyezetről főzéshez szükséges holmik, evőeszközök és edények lógnak le, a szoba közepét pedig egy hatalmas fa asztal foglalja el, ahol akár tizenkét ember is kényelmesen tud étkezni. Míg a Főnix Rendje tulajdonában volt, a hely tisztaságán akadtak kivetnivalók, de mire Harry legközelebb – immár felnőttek nélkül – visszatért, Sipor kitakarított, szinte felismerhetetlenné téve a szobát, ahol a Rend tagjai egykor titkos gyűléseiket tartották.
Szintén az alagsorban találunk egy apró helységet, ahová kényelmesen befér két álló ember, és persze a fűtés is innen működik – Sipor régi takarókkal és ősi fotókkal dekorált vacka szintén erre található. Ettől a két kitérőtől eltekintve feltehetőleg a konyha kitölti az egész alagsort, megértetve velünk, mekkora helységet kell is elképzelni.
Első emelet
Az előszoba végében, az ajtóval szemben egy méretes lépcsősor vezet a ház felsőbb emeleteihez. A lépcsők melletti falat házimanók levágott fejei díszítik; az első emeleten legalább három helység van: egy háló, ahol Hermione és Ginny egyszer aludtak, egy fürdő, ahová Harry berohant mikor hevesen rátört egy Voldemort-vízió, és végül, de a legkevésbé sem utolsó sorban a dolgozószoba.
A dolgozószoba egykor igen előkelő helység lehetett az utcára néző óriási ablakokkal, a nagy kandallóval és az üveges vitrinekkel – a falat borító szőnyegről, mely a Black-ek családáfáját ábrázolja, már nem is beszélve. 1995 nyarán azonban a szoba erősen takarításra szorult, a függönyöket doxik lepték el, a szekreter egy mumusnak adott otthont, a sötét eredetű tárgyak a vitrinekben – a kígyóbőrtől elkezdve az üvegben tárolt véren át a ragyaragasztó porig – készek voltak felvenni a harcot bárkivel, aki el akarja őket mozdítani ősi helyükről. Ebben a szobában lopta el Sipor Mardekár nyakékét, mikor nem tudta kinyitni azt és a trió is itt aludt két évvel később a Minisztérium emberei elől bújkálva.
Második emelet
A másodikon legalább egy, de feltehetőleg több hálószoba is található; ebben a szobában aludt egyszer Harry és Ron. A helységben helyet kapott két ágy és egy ruhásszekrény, és a ház többi részéhez hasonlóan magas mennyezetű, szegényesen megvilágított, valamint kígyót formáz a kilincs. Itt függ Phineas Nigellus Black portréja is (bár Hermione a Halál Ereklyéi 12. fejezetében leakasztja a helyéről.) A sarokban szemetes áll, ami jóízűt böffent, amikor némi bagolypiszkot szórnak bele.
A második emelet lépcsőfordulójából tökéletes rálátás nyílik azon egyének feje búbjára, akik az előszobában találnak ácsingózni.
Harmadik emelet
Eme emeletről csupán annyit tudunk, hogy volt itt egy penészes szekrény, amit a három jóbarátnak kellett kitakarítani, bár valószínűleg akad itt pár háló is, ahol Fred, George és Mr. & Mrs. Weasley aludtak, hiszen Harry és Ron szobája ölött volt a szállásuk, Regulus szobájába pedig nem férhettek be mindannyian.
Legfelső emelet
A legfelső emelet feltehetően a negyedik (hacsak nem feltételezzük, hogy a ház tényleg óriási méreteket ölt – gondoljunk csak a mindenhol jelen lévő magas mennyezetekre), és csupán két ajtó nyílik: az egyik Sirius, a másik Regulus szobájába. Utóbbin apró tábla áll – „Regulus Arcturus Black kifejezett engedélye nélkül BELÉPNI TILOS” -, ami végül rávezette Harryt a titokzatos R.A.B. kilétére. Bár Harry nem lépett a szobába, csak amikor már ő maga birtokolta a házat, megállapíthatta, hogy egykor mindkét szoba gyönyörű lehetett az faragot fa ágytámlákkal, bársonyfüggönyökkel és egyéb remek bútorokkal.
A két szoba dekorációja nem is lehetett volna ellentétesebb: Sirius a magánlakosztályát Griffendéles sálakkal, zászlókkal és egyéb relikviákkal dekorálta valamint bikinis mugli lányok képeivel. Regulus némileg kisebb szobájában a díszítés nyilván az ő Mardekáros, aranyvérű származását hirdette, a Black család címerével az ágytámlán és Voldemort munkásságáról írott újságcikkekkel a falon.
Más szobák
Akad pár olyan helység, aminek elhelyezkedéséről sosem kaptunk pontos információt:
- A szülők szobája, ahol Sirius Csikócsőrt tartja (talán a harmadik emelet?)
- Egy emeleti vécé, ahol valamikor egy „vérszomjas öreg padlásszörny” lakott
- A padlás, ahol Sipor állítólag rejtőzött, holott épp Narcissa Malfoynak árulta el a Rend tagjait
|