Vallásos nevelést kapott?

Hogy úgy mondjam, jóformán a templomban nőttem fel, bár én voltam a család legkülöncebbje. Otthon sosem beszéltünk a vallásról. Az apám és a húgom nem hittek semmiben, anyám is leginkább csak karácsonykor járt templomba. Én pedig mérhetetlenül kíváncsi voltam. 13-14 évesen egyedül jártam templomba. Érdekesnek találtam, amit ott mondtak, és hittem benne. Mikor egyetemre mentem, már sokkal kritikusabban álltam a dolgokhoz. Elegem lett a vallásos emberek pedáns életmódjából, és egyre kevesebbet jártam templomba. Most ott tartok, ahol régen: igen, hiszek. És igen, járok templomba. Egy protestánsba, itt Edinburghben. A férjem is hívő protestáns, bár ő egy igen szigorú skót csoportból jött, ahol nem énekelhettek és nem beszélhettek.

Az, hogy templomba jár csak még bizarrabbá teszi a fundamentalista keresztények tiltakozását.

Az elmúlt tíz évben mindig voltak olyanok, akiknek problémájuk volt a könyveimmel. Varázslat és boszorkányság szerepel benne, már ez is elég ahhoz, hogy undorodjanak tőle. A világon semmi célom a fundamentalizmust megrengetni, mert megrémít. A fundamentalista kereszténység igen erős az egyesült Államokban. Egyszer szemtől szemben álltam egy ilyen emberrel. Egy játékboltban jártam a gyerekeimmel, mikor egy kislány felismert. A következő pillanatban egy férfi odajött hozzám, és megkérdezte: "Maga az a Potter-nőszemély, ugye?" majd egész közel hajolt az arcomhoz, és agresszívan így szólt: "Minden este imádkozom magáért." Azt kellett volna mondjam, hogy inkább saját magáért imádkozzon, de teljesen ledöbbentem. Nagyon félelmetes volt.

A könyvei a jó és rossz közti küzdelemről szólnak. Harry jó. De Voldemort született gonosz? Ő is csak áldozat.

Igen, ő is egy áldozat. Áldozat, aki döntéseket hozott. Őt cselszövés és erőszak szülte egy szerelmes nő ostobasága nyomán, Harryt viszont a tiszta szeretet; azt hiszem, az, hogy milyen körülmények között jövünk a világra, meghatározó lehet egész életünk során. De Voldemort a gonoszt választotta. Próbáltam ezt a könyvben is érzékeltetni; választási lehetőségeket adtam neki.

Szóval a dolgok nagyjából így állnak: hagyjunk mindent a maga útján menni, mert a végzetet nem kerülhetjük el, vagy hozzuk meg a saját döntéseinket?

Hiszek a szabad gondolkodásban. Az olyanok, mint mi, kiváltságos helyzetben vannak. Neked, nekem; nyugaton élünk, nem szenvedünk elnyomásban, szabadok vagyunk. Választhatunk. A dolgok nagy része úgy történik, ahogy mi akarjuk. Te irányítod a saját életed. A saját akaratunk rettentően erős. Ahogyan Trelawney professzort megformáltam, sokat elárul arról, hogyan gondolkodom a végzetről. Hogy az ő karakterét megalkossam, elmélyültem az asztrológiában. Lenyűgöz, de nem hiszek benne.

Egy ideig az Amnestynál (nemzetközi emberi jogi szervezet - a szerk.) dolgozott. Befolyásolta ez a világképét jóról és rosszról?

Éppen fordítva. Határozott elképzelésem volt mindenről, és ezért mentem oda dolgozni. Kutatóként dolgoztam, jórészt Afrikáért. Egészen addig, míg ostobaságomban feladtam a munkát és egy barát után utaztam. Voldemort afféle Hitler. Ha olvasol könyveket olyan megalomániásokról, mint Hitler vagy Sztálin, érdekes, milyen babonásak ezek az emberek, ha a hatalomról van szó. Ez része a paranoiájuknak, a vágynak, hogy nagyobbá váljanak, mint amekkorák; szeretnek a végzetről és a sorsról beszélgetni. Azt akartam, hogy Voldemortnak is legyenek ilyen paranoiás vonásai. De az ötödik részben említett jóslat csak azért válik valóra, mert Voldemort és Harry engedik, hogy valóra váljon. Nem azért, mert ez lett volna a végzet. Itt van példának a Machbet: a boszorkányok elmondják Machbetnek, mi fog történni, ő pedig úgy cselekszik, hogy tényleg úgy történjen.

Mikor döntött úgy, hogy a nácikhoz hasonlatos példát mutat be? Voldemorttal, aki az "aranyvérűeket" akarja hatalomra, és Draco Malfoyjal, aki épp csak egy fiatal katona?

Azonnal, azt hiszem. Nem vagyok benne biztos. Azt hiszem, a második világháború mindannyiunkban felszínre hozott valamit. Draco Malfoy pont ilyen fiú. Nem ölte volna meg Dumbledoret, képtelen volt rá. Amíg a dolgok az ember fejében vannak, könnyűnek látszanak, de amint valósággá válnak, már nem olyan fényes a helyzet. Nem azért kapta a világosszőke hajat, mert valami félelmetes nácivá akartam tenni. Olyan külsőt adsz a karaktereidnek, amilyet szinpatikusnak találsz; ezért adtam a hősömnek sötét hajat, zöld szemeket és szemüveget. Olyan férfihoz mentem feleségül, aki így néz ki.

A filmbéli Harrynek, Daniel Radcliffenek kék szeme van.

Adhattak volna neki zöld kontaklencséket, ami nagyon kényelmetlen egy ilyen fiatal srácnak, változtathattak volna a színen számítógéppel, vagy hagyhatták úgy, ahogy van. Örülök, higy ez utóbbit választották.

A könyveiben bemutat egy tökéletes családot, Weasleyéket. Arra a családra utal, ahol felnőtt?

Nem, nem. Egyáltalán nem. azt hiszem, egész életemben erre, egy ilyen családra vágytam. Most van egy, bár kevesebb gyerekkel. Nagyon érdekesnek találom az ilyen nagy családok dinamikáját; szeretem az olyan könyveket, melyek a Kennedykről és más, hasonló dinasztiákról szólnak. Persze a valóságban nem olyan idilli, ahogy mindenki hiszi. Az egyik barátom a legidősebb 12 gyerekből.

Édesanyán 45 évesen elment; az apád még él. Sokat találkoztok?

Nem, nem annyira. A nővéremmel sokkal többet látjuk egymsát, bár még mindig dühös rám, amiért megöltem Dobbyt. azt mondta, sosem bocsájtja meg, ha megölöm Dobbyt vagy Hagridot. De Hagridot sosem fenyegette veszély. Már akkor tudtam, hogy túl fogja élni, mielőtt elkezdtem írni. Mindig a fejemben volt a kép, mikor az óriási Hagrid sírva járja az erdőt, karjaiban a halottnak hitt Harryvel. Ron apja elvileg meghalt volna az ötödik könyvben. azért nem tudtam rászánni magam, mert Arthur Weasley volt a legjobb apa-figura a könyvben. Nem engedhettem Arthurt meghalni, egyszerűen nem. Ő olyan apa, amilyenre mindenki vágyik. Igen, én is.

A könyvben szereplő szülők mind együtt vannak. Eszébe jutott, hogy egy egyedülálló anyát belevegyen a történetbe? Mikor elkezdte írni a Harry Pottert, ön is egyedül volt.

Azt terveztem, hogy Hermione szülei elválnak. De olyan furcsának éreztem, valahogy nem illett  a sztoriba. Fölösleges elem volt, ami nem vezetett volna sehova. De ha már itt tartunk, Dean Thomas családjában is vannak gondok, és sok szálat elvágtam az ő történetében. Minden karakternek elkészítettem a háttértörténetét, de nem tudtam felhasználni történet során. Még döntéseket is kellett hoznom. És a végére egy egész világ lett belőle.